Városi legendák

Fandom: Supernatural
Páros: az nincsen, viszont van Bobby (y)
Hossz: kereken 700 szó (y)
Műfaj: humor, a fenti tumblr-poszt alapján //"valaki egyszer azt mondta, hogy a hullócsillagok igazából csak az angyalok eldobált cigarettái, mielőtt Isten cigizésen kapná őket" nem tükörfordítás de jobban hangzik.//, meg olyan családos is
 Mostanában túl sokat írok, ennek az lesz a vége, hogy előbb-utóbb el fogok tűnni egy évre, előre megírom az éves adagomat- whatever. Szóval volt az a fenti tumblr-poszt, meg az érzés, hogy nekem erről muszáj írnom, úgyhogy lett belőle egy nagyon random egyperces, cigiző angyalokkal, legendákat mesélő Bobbyval és csillagokat bámuló kicsi Sammel és Deannel. Sok értelme nincsen, de jó volt írni (y)
 Ja, annyiban AU, hogy az angyalok é l n e k, és Lucifer sem bukott. De enélkül amúgy is nehéz lett volna, höh.

 Castiel a homlokát ráncolva forgatta ujjai között az ismeretlen tárgyat. Alig volt nagyobb egy fűszálnál, s talán olyan vastag lehetett, mint egy gally, csak éppen egyikre sem hasonlított. Gabriel cigarettának nevezte, s azt állította, ez az emberiség egyik legjobb találmánya. Ennek ellenére nem nézett ki úgy, mint bármi különleges: száraz, préselt dohánylevelek papírba csavarva, semmi több.
 - Gyújtsd meg a végét - szólt rá Lucifer, szájában a saját cigarettájával – pedig még ő sem gyújtotta meg az övét.
 Gabriel hozott mellé még valamit, egy másik tárgyat, amit öngyújtónak hívott. Úgy tűnt, az angyalok közül ismerte már néhány, az idősebbek, legalábbis, de a legtöbbjüknek elképzelhetetlen volt, hogy ne csupán egy csettintéssel gyújtsanak meg valamit.
 - Abban nincs semmi poén - csapott Castiel kezére az idősebb, s helyette odaadta az öngyújtót. Castiel tanácstalanul nézett a bátyjára, mire Gabriel egy halk sóhajjal mellé lépett, a szájába nyomta az eddig a kezében szorongatott cigarettát, és egy gyors mozdulattal meggyújtotta a végét.
 - Megégethettél volna - hőkölt hátra Castiel, tanácstalanul pillantva le a fogaival tartott cigire.
 - De nem tettem - vont vállat Gabriel védekezőn.
 - Szerintem ez nem jó ötlet - jegyezte meg Raphael, még mindig a csikket vizsgálgatva.
 - Ha jön apa, majd eldobjuk, nem lesz gáz - legyintgetett Lucifer, végigmérve a többi angyalt. Nem voltak ott sokan, nem mertek mindenkinek szólni – félő volt, hogy valaki beköpné őket. Abból pedig biztos botrány lenne.
 - Durván nyomjátok, hogy egyből letüdőzi mindenki… - kuncogott Gabriel, ő maga egy hatalmas felhőt fújva. Uriel felhúzott szemöldökkel bámulta, aztán kivette a szájából a cigarettát, de csak azt érte el, hogy esetlenül felköhögje az összes füstöt, amit eddig elfelejtett kifújni.
 - Szóval nem kellene? - fordult felé Balthazar, aki egészen addig Castiellel vitatta meg, mennyire nem értik „ezt a találmányt”.
 - Igazából lehet, de valószínűleg úgy fogtok járni, mint Uriel - bökött a fejével öccse felé Lucifer. Gyanús volt, hogy ő nem akkor cigizett először, túlságosan kevés kérdést vetett fel vele kapcsolatban. Az azonban érdekelte volna a többieket, hogy ha egyszer utálta az emberiséget, ezzel mégis hol találkozott…
 - És ez mire jó? - nézett körbe Castiel, még mindig a fogai között tartva a szálat.
 - Cas, kiveheted a szádból, nem kell ott tartani - figyelmeztette Gabriel kuncogva.
 - Állítólag megnyugtat - válaszolt a kérdésére Lucifer, megpöcögtetve a cigarettát, hogy leszórja róla a hamut. - Azok a patkányok legalábbis azt mondják. Mondjuk, kíváncsi lennék egy függő mennyire nyugodt…
 - Ugye Metatron erről nem tud? - szólt közbe Michael, ahogy eszébe jutott, hogy az angyal gyakran azt is lejegyezte, aminek semmi jelentősége nem volt. Vagy amit egyáltalán nem kellett volna.
 - Ha tud is róla, Lucifer megoldja, hogy apához ne jusson el - legyintett Balthazar nevetve.
 - Tévedsz, azt oldom meg, hogy rólam ne tudjon - billentette oldalra a fejét kissé sajnálkozóan, de a szája sarkában ott játszott egy visszatartott mosoly.
 - Hát, sok sikert hozzá, mert úgy látom, ott jön - mutatott Michael az öccse háta mögé.
 Lucifer olyan gyorsan dobta el a cigarettát, hogy az meg sem állt a felhőkön, csak zuhant, lejjebb és lejjebb, valamerre a világűrbe.

-              -              -

 Sam, Dean és Bobby az utóbbi egyik kocsijának platóján ültek, vastagon pokrócokba csavarva, két oldalról közrefogva Samet. Bobby könnyen átérte mindkettőjüket; Dean csak az öccsét karolta át, szorosan magához húzva.
 A csillagokat nézték, kihasználva, hogy hosszú ideje először tiszta volt az ég éjszaka. Hullócsillagot kerestek, de az addigi pár óra alatt egyet sem láttak, mikor végre…
 - Nézd, Sammy! Kívánj egyet! - mutatott az égre Dean lelkesen, egyből lehunyva a szemeit, hogy ő maga is kívánjon. Sam álmosan pislogott fel, halványan elmosolyodott, de mielőtt bármit is kérhetett volna, Bobby megszakította a csendet.
 - Hé, srácok - kezdte, közelebb húzva magához a fiúkat. -, hallottátok a legendát, hogy a hullócsillagok igazából az angyalok cigicsikkjei, amiket eldobálnak, mielőtt Isten meglátná őket?
 - Komolyan? - nézett rá Sam elbűvölve. Dean már-már szemrehányón pillantott az idősebbre, szabad kezével maga felé húzva az öccsét.
 - Apa nagyon mérges lesz, ha megtudja, hogy ilyeneket mesélsz Sammynek - nézett rá kicsit ijedten, de Bobby hangos nevetése egyből eloszlatta a kétségeit.
 - Ne aggódj, kölyök, apátoknak fogalma sem lesz erről. Igaz, Sam? - hajolt le hozzá, s helyeslően vigyorogva összeborzolta a haját, amikor ő lelkesen bólintott.